Második nap

Tőlem azt kérék, hogy írjak élménybeszámolót a tegnapi napról amit én szívesen elvállaltam. El is kezdtem írni ahogyan azt kell: hogy milyen jó, hogy itt már nyár van, hogy mennyire jó a színház mellet lakni egy olyan lakásban aminek az ablakának akkora párkánya van, hogy felülhetek rá és, hogy mekkora nosztalgiabomba volt újra látni a Hamupipőkét folyamatos gyereksutyorgás közepette. De ezt hamar abba is hagytam, mert ez csak féligazság. Az igazság az, hogy ami a tegnap történt az bennem történt. A fejemben. És most káosz van. Olyan káosz ami kijár az embernek néha, olyan ami arra sarkall, hogy gondolkozz, gondolkozz majd szürj le valami nagy igazságot az egész benned uralkodó maszlagból. Úgyhogy van itt most ez akáosz ami pillanatnyilag leblokkolt, de lekileg elszakított picit a valóságtól. Olyan kérdések fogalmazódtak meg a fejemben amikre nem kaptam választ, az is lehet , hogy ezeket meg sem kell válaszolni, mert nem létezik végső igazság. De ehhez nekem még fel kell nőnöm, hogy miközebn kijelentem, hogy a világ, meg a benne lévő dolgok nem fekete fehéren működnek, azt nem elég csak elhinnem, tudnom is kell. Talán túl makacs és önző vagyok még, hogy ezt beismerjem.

Örvendek annak, hogy az ittlétünk a kérdés és kételkedés kulcsában telik. Egyidőben lepődök meg és örvendek annak, hogy mennyire intezív reakciókat vált belőlem egy-egy téma, hang, mozdulat, gesztus. Szükségem volt erre a pár napra, hogy lássam, milyen az amikor az ember a testével komunikál, milyen az amikor a szó teljesen elveszti funkcióját vagy éppen megduplázza a saját jelentését. Az életem egy olyan periodusában vagyok amiben azt gondolom, hogy a szavak üresek, hamisak és becsapnak, a test viszont elárul. Öszintébben komunikál, mint a szó. A test elárulja magát ha elégedetlen vagy kényelmetlen helyzetbe kerül, mert az ember akkor van a legjobban ha a teste rendben van. A száj viszont megengedi magának , hogy azt mondjon amit akar, mert mi nem látjuk, hogy hol születik meg a szó, viszont a gesztus, a mozgás a szemünk elött kel életre. A verbális kommunikáció az ember kiváltsága, a testbeszéd viszont egyetemes, áthidal nyelvi, hovatartozási problémákat, összeköti az embert az állatot a természetet és a transzcendenst.

 

N.E.

Anunțuri

Első nap

Hosszú. Fáradt. Kettős. Felemelő.
Vannak olyan napok amikor az ember azt érzi, hogy „jobb lett volna ki sem kelni az ágyból”. Korán reggel még nem lehet eldönteni, hogy ez az a nap vagy sem. Ez egy folyamat. Sorban, szépen, lassan gyűlnek az információk. Egyre tisztábbá válik az, hogy ez egy ilyen nap lesz.
Utazás. Megérkezés.
A megnyítóról lemaradtunk, de amint megérkeztünk, máris rengeteg kép és videó várt, de nemcsak. Sok ismerős és új arc is. Mindenki mosolyog, vidám. Fokozatosan átvesszük azt a hangulatot és azt a  légkört ami körülvesz.
Telefon. Újra „jobb lett volna…” érzés.
Mire az ember már félretette volna azt a gondolatot amely reggel óta gyötri újra előjön, sőt felerősödik. Olyan mintha két dimenzióban létezne. Egyik felerősödik, a másik elveszíti erősségét, majd fordítva. Folyamatos cikázás, fel le, fel le. Kitörés! Á, dehogy.
Fagylalt és láblógatás.
Hogy is van az a mondás? Minden ijedtségre jár egy sör? Mi változtattunk ezen: minden ijedtségre jár két gombóc fagylalt, persze csupa csokisan.
Félretenni, feledni.
Most az előadások kerülnek előtérbe. Új, de mégis nagyon közel álló nyelvezettel ismerkedhetünk meg: a tánccal, mozgással. Érdekes módon megint felélednek a reggeli érzések, mintha a színházba kerülve feldolgozná az ember az aznapi átélt eseményeket. Viszont amit látunk, azok élénk, erős képek, amelyek elnyomják ezeket. Milyen jó!
Beszélgetések.
Mindenkiben forr valami. Düh? Kérdések? Érthetetlenség? Magyarázat? Mindenkiben más és más érzések. De azt gondolom, hogy mindegy, hogy kiben mi él, a lényeg az, hogy már teljesen más dolog foglalkoztat mint ami reggel vagy délben.
Összegezve.
A mai napon folyamatos kettősség élt bennem. De ez nem rossz. Új kihívások elé állítottak, új embereket ismerhettem meg és a régiekben is valami újat fedezhettem fel.
Nem volt hiába a felkelés!

(sz.zs)

IMG_0008 IMG_0010