Helyzetjelentés

Helyszín: 407-es vonat, 433-as vagon, 22-es szék.

Ma sokáig aludtam. Mitha fejbekólintottak volna, mintha a testem fel akart volna készíteni arra, hogy hosszú éjszakám lesz, és tényleg. Hallgatom a monoton vonatkattogást, álmosít a ringatás. De vissza a reggelhez: nyárillat, meleg pára, és két-három korty lopott kávé.

Disputa: kőszínház/független színház, tapogatózások, vélemények.Egy-egy előre elcsípett taktus és kép az esti előadásból. A kíváncsiság hajt, hogy tovább nézzem a főpróbát és csodáljam a táncosok szokatlan melegítőfelszerelését, de beérem a zenével, fokozom az elvárásaim.

Délután átvágtunk a Sas alatt, megint ugyanaz az érzés, nem akarok hazamenni, mert ami most történik az jó, de ahogy kiérünk az árkád alól,  gyomorforgatóan ismerős utca és kapualj látványa fogad. Itt már jártam, nem is egyszer, és valószínüleg nem is utoljára. Egyre inkább hatalmasodik a szorítás, a gyomorgörcs, de hátat fordítok, és hamar túlteszem magam rajta: irány a park.

Friss poén: „ Az élet egy lengőajtó, sosem tudod mikor nyílik, de mindig pofán csap”. Elcsépelt, internetes szócikk, de én most hallom előszőr, és jó röhögni rajta, mert minden helyzetre ráhúzható és most roppant aktuális, főleg, ahogy egyre közelebb és közelebb kúszik a vonat hazafelé. De nem számít, mert ahhoz még elég hosszú az út, hogy átszűrjek dolgokat, és azokra emlékezzek, ami kellemesen bizsergeti a lábam. Máris újra hallom a zenét. Generációk: Bolero/Carmina Burana. Felmegy a függöny és megtörténik a varázslat. Csupán azt érzem, hogy én is hullámzok, és könnyű minden, mint egy pihe. Rituális hullámzás, könnyedség, majd vágás, friss váltás, második felvonás. A tánc még mindig bennem pulzál, forr, kering, és csak azt bánom, hogy vége, hogy megint a koszos fülke fényét bámulom, idegesít a neon, hogy négy arasznyi helyen kucorodom, és hogy nem fordulhatok vissza… miért is jöttem el?

Lokodi Anna-Aletta

Anunțuri

Generációk: Bolero és Carmina Burana

Kecses mozdulatok, büszke tartás, rituális hullám, erő és könnyedség, frissesség, technikás virtuozitás, mindennapi témák eltérő kibontása. Talán ezekkel a szavakkal lehetne összesűríteni mindazt az élményt, azokat az érzeteket, amelyeket a Győri Balett Generációk című két egyfelvonásos darabból álló előadása tartalmaz. Az első felvonás, a Bolero, Lukács András koreográfiája, míg a második felvonásban látott Carmina Burana Vámos György koreográfus munkája.

A kétfelvonásos balettelőadás a Győri Balett jubileumi ünnepségének részeként valósult meg, amelyről a társulat igazgatója azt nyilatkozta, hogy azért a Generációk címre esett a választás, mert az alapítás óta generációk nőttek fel a színpadon és a nézőtéren egyaránt. A Bolero és a Carmina Burana a társulat debütáló és talán a legtöbbet is játszott előadásai, így teljesen érthetően ehhez a két darabhoz nyúl a két koreográfus, átértelmezve, átdolgozva és egy teljesen új színt adva azoknak.

                             DUD_3125 copy

A Bolero egy cselekmény nélküli darab, ahol tíz férfi és tíz nő ugyanolyan jelmezben lépnek a lecsupaszított színpadtérbe. Jelmezeiket egy-egy földig érő fekete sejemszoknya képezi, amely a nőknél testszínű felsőrésszel, és egy hatalmas fekete, rétegekben felrakott gyöngysorral egészül ki. Itt a szoknya, mint egy egységes formanyelv van jelen, mégis kitűnően kihangsúlyozza a nőiességet és férfiasságot egyaránt, „csupán” a testi adottságok mozgásbeli kifejezőerejére támaszkodva. Így az egyszerű jelmez hibátlanul egy kulcsba fonja a látványt, megalapozva azt a fennséges, rituális, folyamatosan pulzáló, és felfelé ívelő hangulatot, amelyet a mozdulatok kecsessége, ereje, és a test kiemelt tökéletessége vezet a tetőpontig. A felemelő látvány elképesztő zenei hangzással egészül ki és a hullámzó mozdulatok fokozatos íveltetésével, amely a kellő pillanatban fejeződik be, és tér vissza az első mozdulatsor lüktetéséhez.

DUD_3173 - Copy copy

Ezzel szemben a Carmina Burana hanyagolja ezt a fennköltséget, és szokatlan kódban használja a zene ismerős csengését. Ezt a koreográfiát a frissesség, üdeség jellemzi mind mozdulataiban, mind látványvilágában, ahol a generációk különbözősége, és mégis átívelhetősége kap hangsúlyt. Ez a generációs különbözőség a férfi-női kapcsolatokban kerül kifejezésre, amelyet az előadás látványvilága is méltán szemléltet.

A Győri Balett két egyfelvonásos darabja két különböző vonalat, világot képvisel. Ennek ellenére, úgy vélem, hogy elengedhetetlenül összekapcsolódik a két előadás, eképp szemléltetve a generációs különbségeket, hangulati és időbeli, felfogásbeli eltéréseket, ahol a ritualitást könnyedség, a fekete és fehér erős kontrasztját, a természetes színek harmóniája, a letisztult, félreérthetetlen formanyelvet pedig a tomboló zűrzavar és élénk virtuozitás váltja fel. Két különböző vonal, két eltérő nyelvezet, mégis ugyanarról vallanak: a generációkról.

Lokodi Anna-Aletta