(Cs)Hordában könnyebb (?)

 

Csorda szellem vagy individuum? Csapatban vagy egyedül könnyebb? Ezek talán olyan kérdések, amelyek mind mai napig ütköznek egymással. Legalábbis a válaszok biztosan.

Felépítünk majd lerombolunk, segítünk egymásnak majd a másik ellen fordulunk, ha kell csapatostól. Kun Attila is ilyen szélsőséges esetek határait feszegeti a Horda című táncelőadásában, amely a Közép-Európa Táncszínház és Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

A Lajkó Félix nyolc zenei tételére épülő előadás történeteket mesél el. Olyan történeteket, amelyek megrázóak, elgondolkodtatóak és különböző intenzitású érzelmeket váltanak ki. Emberi történetek, amelyek léteznek. Kenyérharc, férfi női és női férfi viszonyok, rabszolgaság, a szabadulni vágyás, pusztító düh, a levakarhatatlan mocsok, amely kialakul körülöttünk, megértés, befogadás, közösség. Horda. Ami értelmezhető az emberek kommunákba verődéseként, annak érdekében, hogy túléljenek. Horda, ami olyan emberekből épül fel, akik teljes kegyetlenséggel pusztítanak maguk körül. Mindez jól megkoreografált, néhol pontatlan mozdulatokkal kifejezve.

Megszólal a zene, elindul a tánc. Minden harsányan történik. Látjuk az éhező közösséget, ahol az emberek bár adnak társaiknak a kenyerükből, mégis mohón kapják ki egymás kezéből a betevő falatot. Megtartanák maguknak. Az erős energiákat felszabadító kortárstánc intenzív érzelmeket mozgat meg, ami nem teszi annyira észrevehetővé a pontatlanabb, nem szinkronban történő mozdulatokat. A táncosok ott vannak lélekben. Érezhetjük, ahogyan egymásból építkeznek. Láthatjuk, amiként kialakulnak a szereplők közötti viszonyok és ahogyan a történetek képekbe fonódva viszik előre az előadást. A csoportos történetek után a páros és egyéni életek nehézségei kerülnek a szemünk elé, melyeknek megjelenítésére már lágyabb mozgások jellemzőek. Lágyak, mégis szenvedéstől, haragtól és félelemtől telítettek. Ezeket és magát a komplett előadás hangulatát Lajkó Félix zenéi festenek alá, teljes összhangban. Ehhez pedig segítségül járul a látvány is.

A minimalista díszlet és kellékek használata egy olyan világot hoz létre, amelyben kiteljesedhet az emberi vivódás a táncmozdulatok által. A társulat fiatal táncosainak krémszínű ruháiról az ember már-már azt gondolná, hogy semmitmondóak, ellenben ezek visszaadják azt a szegénységet és mérhetetlen lelki tusát, amelyben a horda emberei szenvednek.

Szenvednek és keresnek. Keresik a boldogságot, a kiutat, a megélhetés és túlélés lehetőségét. Miközben szeretnek, szeretik őket és szeretve akarnak lenni. Szélsőségek, amelyek a szemünk előtt bontakoznak ki. És megérintenek.

 

Gábosi Csenge

 

Anunțuri

Lasă un răspuns

Completează mai jos detaliile tale sau dă clic pe un icon pentru a te autentifica:

Logo WordPress.com

Comentezi folosind contul tău WordPress.com. Dezautentificare / Schimbă )

Poză Twitter

Comentezi folosind contul tău Twitter. Dezautentificare / Schimbă )

Fotografie Facebook

Comentezi folosind contul tău Facebook. Dezautentificare / Schimbă )

Fotografie Google+

Comentezi folosind contul tău Google+. Dezautentificare / Schimbă )

Conectare la %s